A négyzetrácson egy mező négy irányba néz, átlósan még négyfelé, és a sarok hamar vita lesz: számít-e az érintés. A hatszög ezt a vitát elteszi. Minden oldal teljes szomszéd, nincs félszeg sarok. Ezért szeretjük a kertészkedős társasoknál: a szem és a szabály ugyanazt látja.
Az összefüggő terület a pontszám lelke. Öt lap egy tömbben többet ér, mint öt lap öt külön kertben, még ha a külön kertek szebben is állnak a posztón. A szépség marad a szemnek, a szám a tömböt szereti.
Hol nő a kert, és hol csak dísz
A parti elején érdemes egy magot letenni, és mellé két szomszédot. A mag egyedül dísz. A harmadik lapnál a kert már irányt kap: balra a folyó, jobbra a másik játékos színe. A szűk helyen a hatszög ravasz, mert egyetlen idegen lap hat irányt tud elzárni. Aki ezt a hatos választót idejében látja, egy lap árán kettévág egy nagy kertet.
A szerkesztőségi füzetben egy egyszerű kérdést használunk, mielőtt letennénk a lapot: „Ez a lap egy kertet növeszt, vagy egy idegen kertet vág el?” Ha a válasz mindkettő, a lap szinte mindig jó helyen van. Ha egyik sem, a lap dísz marad, és a díszre később kevés kör jut.
Hat szomszéd, egy választó
Egy középső hatszög hat másikkal érintkezik. Ha a középső a ti színtek, a hat szomszéd mind ugyanahhoz a kerthez tartozhat. Ha a középső idegen, a kert kettő vagy három darabra esik, attól függően, melyik oldalon álltok. A vágás tehát egy lap, a következménye egy egész esti pontszám.
A szél és a közép
A tábla szélén egy lapnak csak három vagy négy szomszédja van. Ott könnyebb kis kertet zárni, és nehezebb nagyot növeszteni. A közép drágább, mert mindenki odaér, cserébe onnan hat irány nyílik. A nyugodt terv a szélen zár egy kis kertet, és a közepén csak akkor foglal, ha a választó lap éppen a kezében van.
Egy kert elég egy estéhez
A hatszög türelmes forma. Megengedi a szép szórást, aztán a pontszámnál visszatereli a lapokat egy tömbbe. Ha a következő parti kártyával épül, a pakli-építés hasonló leckét ad: ami nincs összekötve, az kevesebbet ér, hiába sok.